Életrajz : http://intoxication.forumotion.com/t49-stefan-salvatore#70 Táplálék : állati vér Családi állapot : Egyedülálló Vele : - Tartózkodási hely : Mystic Falls Play by : Paul Wesley Kép :
Tárgy: ELENA & STEFAN 2013-04-26, 23:53
Elena & Stefan
Amikor azt mondom, Ő, akkor Rá gondolok. Nem tudom, hogy fordulhatott elő még egyszer és szerethettem bele látszólag ugyanabba a lányba egy teljesen más lelkivilággal. Más, mint Katherine. Az elején emésztett a bűntudat és rengeteget gondolkoztam, hogy vajon tényleg akarom-e. Őt akarom-e és nem csak a múltat felidézve nosztalgiázni, amíg Katherine vissza nem tér? Nem voltam semmiben biztos csak abban, hogy vele könnyebb az egész... és ez választ adott arra, hogy miért nem kell senki más és miért önmagáért szeretem. Még ha Katherine az elején ugyanolyan is volt, a végére egy lelketlen szörnyeteggé vált a szememben, aki képes volt egyszerre két ember érzéseivel játszani és átverni azokat. Erre nincs magyarázat, nincs kifogás - ő egyszerűen ilyen és nem tud változni. Túl sok minden történt mostanában, ami megviselhette Elenát, kezdve azzal, hogy a vérszerinti anyja is felbukkant hirtelen a semmiből. Arról már ne is beszéljünk, hogy mennyi problémát okozott már csak a jelenlétével is és rendesen feldúlta Alaric lelkiállapotát. Ric érzelmileg labilissá vált, ami csak még több gondot okozhat számunkra. Nagyot nyelek próbálok nem gondolni a napokban történtekre: arra, hogy John Gilbert-nek köszönhetően majdnem odavesztem én is és Damon is. A fivérem majdnem hamuvá égett és azt hiszem, kizárólag nekem köszönhetően van most életben. Ezidáig úgy gondoltam, nem tennénk meg mindent egymásért annak ellenére sem, hogy egy vérből valók vagyunk - most viszont kezdem belátni, hogy mennyire fontos nekem a bátyám és hogy sosem tudnám hagyni, hogy életét veszítse. Azzal nyugtatom magam, hogy vége. Mindennek vége. John Gilbert... Isobel Saltzman... nem lesz velük több problémánk, hála annak, hogy megsemmisítettük a ketyerét. Sokat vacilláltam azon, hogy meglátogassam-e Elenát, vagy se. Megfordult a fejemben, hogy talán szüksége van most némi időre és arra, hogy átgondolhassa a történteket. Túl sok problémája van, mióta felbukkantunk Damon-nel az életében. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem zavar a bátyám rámenőssége és az, hogy ugyanannyira akarja Elenát, mint én, szóval nem tagadom. Féltékeny vagyok, talán jobban, mint emberi életemben bármikor máskor és mindezt nem közölhetem sem a barátnőmmel, sem a testvéremmel. Nem rám vallana ez a gyermeteg viselkedés, épp ezért emelt fővel tűröm, ahogy Damon igyekszik kitúrni a helyemről. Azzal azonban nincs tisztában, hogy ezúttal nem engedem őt közelebb kerülni a lányhoz, akit szeretek. Nem hagyok kiskapukat. Lassan, de biztosan elérek a Gilbert házhoz és fellépdelve a verandán, megállok az ajtó előtt. Sokszor elfelejtem, hogy Elena nem egyedül lakik itt, de szerencsére épp idejében eszembe jut, hogy Jenna és Jeremy is éppúgy a ház lakói. Illedelmesen csengetek és várom, hogy ajtót nyissanak. Sosem voltam az az ablakon-bemászkálós típus.
Elena Gilbert EMBER
Életrajz : http://intoxication.forumotion.com/t32-elena-gilbert Táplálék : csak husiii *--* Tartózkodási hely : Mystic Falls Foglalkozás : tanuló Humor : Olyan hasonmásos... Titulus : Warror Princes Play by : Nina Dobrev Kép :
Tárgy: Re: ELENA & STEFAN 2013-04-27, 19:03
Stefan & Elena
Szeretem a eső hangját, kellemes érzés hallgatni, ahogy kopog az ablakomon a nagy, kövér esőcsepp. Ma mégsem tudtam tőle aludni, ezért sem meglepő, hogy a szemem alatt nagy karikák vannak és a kedvem sem túl jó. Mára nem terveztem sok mindent, csak egy kicsit el akartam pakol itthon. Remélem, az éltetem is úgy akarja, hisz már egy jó ideje csak a pillanatok irányítnak. Ösztönből cselekszem, mert sokszor időm sincsen átgondolni a dolgaimat. Amióta a képbe került Stefan és Damon az életem megváltozott, persze nem csak rossz, hanem jó értelemben is. Már ha akarnám, sem tudnék kiszállni ebből az ördögi körből. De mindegy is! Minek festeném a falra az ördögöt?! Ma egyelőre semmiféle,fajta természetfeletti problémával még nem találkoztam. Még az is megbocsátható bűn volt, hogy nincs kávé. Jelenleg a szobám padlóján ülök, ugyanolyan kómás szemmel. Egy nagydoboz van előttem tele kacattal. Pár papírral és szuvenírekkel, amikre én már nem is emlékeszem… meg csomó képpel. John is rajta van egy, kettőn, akiről mostanság elég sok információt kaptunk… Sok mindent tudtam meg ebben a kis időben, talán túl sokat is, de bírnom kell, Jeremy is Jenna miatt. Nem mutathatom azt, hogy megtörtem, mert nem is! Csak kifáradtam… A kis, mini, ám ritka hegyes hámozó kés van nálam. Semmi baljós, butaság nem jutott eszembe, csupán szeretnék egy kis dobozt felfeszíteni, amit a saját erőmmel nem sikerült kinyitnom. amikor hirtelen a kezem célt veszt és a kés, pont a mutatóujjamból vág le egy kis darabot. - [color=crimson]A fenébe![color]- A konyhába sietek elállítani a vérzést, amikor egy beszélgetést hallok meg az előszobánkból. Stefan és Jenna néni az. Fogalmam sincs mi lehet a téma, de szemmel láthatóan mindkettejük nagyon élvezi. - Szia Stefan!- lépek oda harmadik tagnak. - Tudod Elena ez hihetetlen, Stefan olyan lelkesen csengetett, te meg ebből semmit sem hallottál meg. De végül is én itt vagyok…- Igen ezt szeretem Jenna néniben, rögtön bevesz a témába, bármennyire is próbál leírni más emberek előtt, ő ezt nevezi nevelésnek. Vicces kis mentegetőzés képen vágok egy szomorú, megbán fejet és a kezeimet is kicsit megemelem, amitől a sérülésem is megmutatkozik. - Te jó ég Elena mit csináltál magaddal?- Jenna néni felháborodása jogos. A kezem teljesen véres, és már lassan a csuklom is a vörös színben pompázik. - Kerestem ragtapaszt, de nem találtam. Azért te is megnéznéd?- próbálom a lehető legpraktikusabban lerázni, persze úgy, hogy azért ő se bántódjon meg. Ekkor veszi a lapot és egy kis mosollyal a konyha felé indul. - Elnézést! Nem tudom mennyit ácsoroghattál kint, de bocsánat. Tudod találtam ezt, azt és nagyon érdekelt. Biztos ez rontotta el a fülem.
Stefan Salvatore VÁMPÍR
Életrajz : http://intoxication.forumotion.com/t49-stefan-salvatore#70 Táplálék : állati vér Családi állapot : Egyedülálló Vele : - Tartózkodási hely : Mystic Falls Play by : Paul Wesley Kép :
Tárgy: Re: ELENA & STEFAN 2013-04-27, 21:14
Elena & Stefan
Titkon reménykedtem abban, hogy nem Jenna, hanem Elena fog ajtót nyitni. Reméltem, hogy elsőként az ő káprázatos mosolyát pillanthatom meg, aztán átölelhetem. Nem tudom, mi lenne velem nélküle és mi lenne, ha nem kaptam volna meg. Sokszor belegondolok ebbe és abba, hogy milyen lenne őt Damon oldalán látni: kétségbeejtő, tragikus, de főként elkeserítő. Tudom, hogy nekem is és a bátyámnak is negatív tapasztalataink vannak a szerelemről, de ettől függetlenül semmivel sem érdemli meg jobban Elena szerelmét nálam. Sőt, mi több, sokkal jogosabban nyertem el kegyeit, mint a bátyám, mivel én mindent - és tényleg mindent - megteszek azért, hogy emberibb legyek és ne vadállatként, kegyetlen, önző gyilkosként lásson engem. Mindez Damon-t nem érdekli és emelt fővel teszi, amit már száz éve. Nem tudna megváltozni Elenáért én viszont pontosan ezt csinálom már hónapok óta. Illedelmesen köszönök Jennának és mikor beljebb tessékel, besétálok a házba. Minden ragyog a tisztaságtól és elég otthonosan is van berendezve - ezt már a legelső alkalommal észrevettem, mikor volt alkalmam körülnézni a barátnőm jóvoltából. Jenna elkezd a legtermészetesebb dolgokról cseverészni velem, mint például az iskoláról és a fociról, mikor hirtelen Elena toppan közénk teljes fizikai valójában, gyönyörű mosolyával. Van ember, aki ne lágyulna el mindezek láttán? Már pár perccel ezelőtt is éreztem a helyiségben terjengő vérillatot, de ez most még intenzívebbé válik, mikor a lány ujjából előbugyogó nedűt is megpillantom. Izmaim megfeszülnek, nem veszek levegőt, de még így is nehézkesen tudom türtőztetni magam. Érzem, hogy arcom torzulni igyekszik és hogy szemfogaim kezdenek utat törni ínyemből. Jenna még idejében felsétál az emeletre és eltűnik a szemünk elől, én pedig sietősen a falnak taszítom hátamat, jó pár lépéssel hátrálva így Elenától. Fejemet leszegem, tízig kezdek számolni magamban. - Tegyél arra valamit! - felindultan parancsolom neki, pedig nem az ő hibája, hogy egy szörnyeteg vagyok, aki még mindig nem bír a vérszomjával - Kérlek... nem akarlak... bántani - nyögöm és tenyereimet tarkómra csúsztatva koncentrálok az önmegtartóztatásra. Én példálózok itt Damon-nek és körülbelül ugyanazok vagyunk mind a ketten. Nem vagyok sem jobb, sem ügyesebb, sem másabb. Ugyanúgy vámpír vagyok, akinek minden vágya, hogy a szeretett személy torkába mélyeszthesse fogait, még ha ez embertelen és könyörtelen is volna a részéről. Szeretem Elenát. Nem fogom bántani. De miért tagadjam, hogy szívesen ízlelném meg vérének zamatát?