ł Care & Klaus ~ Az Első Találkozás..

Caroline Forbes & Niklaus Mikaelson

Ezer év alatt sok minden megváltozott, és többek közt még én is.. Régen, de aztán tényleg nagyon régen éreztem, és kimutattam mindezt, de mára már szinte egy cseppnyi érzelem sem jelenik meg rajtam, sőt már én magam is érzéstelenné váltam belülről oly annyira, hogy ha netán érzek is valamit se vallom be magamnak. Ezer év alatt megtanultam azt, hogy nem érdemes a nyamvadt érzelmekkel foglalkozni, és hogy nem érdemes jónak, sőt kegyesnek lenni.. Hisz mégis mit érek el vele? Az égvilágon semmit, és éppen ezért kell olyannak lennem amilyen vagyok.
Egy vámpír vagyok, aki az emberi társadalom élén áll, hisz az emberek vérét veszem el azért, hogy élhessek. A tápláléklánc legteteje vagyunk mi; vámpírunk, s éppen ezért nem is értem azokat a nem normálisokat, akik arra vetemednek, hogy állati véren éljenek. Mégis mi a jó egyáltalán abba? Ha már ragadozó teremtmények vagyunk, akkor éljünk is úgy! S ha már annyi jelentéktelen ember szaladgál ebben a világban, akiknek csak halandó élet adatott meg, akkor miért is ne vegyem el pár ilyen személynek a nyamvadt kis életét? Előbb vagy utóbb úgyis meghalnak, akkor meg nem mindegy, hogy mi miatt halnak meg? De én nem csak egy sima vámpír vagyok, hanem jóval több.. egy Ősi! Az elsők közül vagyok, ami egyben azt jelenti, hogy a vámpírok között a legidősebb, és a legerősebb egyben, amely lehetővé teszi számomra azt, hogy a természetfeletti világban félelemet keltsek mindenkiben. S ez a fajta félelem nemcsak holmi színjáték részemről, hanem egy nagyon is valós dolog, hisz nem vagyok jó, sőt az nagyon erős túlzás is lenne.. Ha már én vagyok a legerősebb, akkor a hatalom is az én kezemben van, és éppen emiatt nem igen mernek velem kikezdeni, vagy netán szórakozni.. Nem szeretem, ha ellentmondanak nekem, és éppen ezért sem tűröm meg azt a tényt, hogy Katerina még mindig életben van, vagy mondjam úgy, hogy Katherine? A kis hasonmás volt oly annyira őrült, hogy megszökött előlem, de azért el kell ismernem, hogy rafinált, és igen cseles nőszemély, hisz 500 éven át mindez idáig eltudott rejtőzni.. előlem. De ami késik, az ugye nem múlik, és így hát előbb-utóbb majd megtalálom, s akkor majd elveszem a nyomorult kis életét, amely számára ugyan sokat jelent, de számomra egy fikarcnyit sem ér.. De elég is Kathből, hisz nem miatta vagyok ebben a városban, hanem egy fontosabb dolog érdekében, s ez nem más, mint Elena. Egy újabb hasonmás az információkból megtudakozva, ami azt jelenti, hogy ugyanúgy néz ki, mint Katherine.. Szóval megadatott az újabb alkalom arra, hogy megtörjem az átkomat végre valahára. Már nincs más hátra, mint felkészülni mindenre, és felkeresni a drága Elenát, aki hajlandó lesz mindent megtenni a szeretteiért, hisz ha jól hallottam, akkor értük bármit megtenne..
Lassú léptekkel haladok keresztül az erdőn, miközben gondolkozom ezeken a dolgokon. Végül kikötök a Wickery hídnál.. Egészen elsétálok a közepéig, majd a korláthoz lépek, és két kezemmel neki támasztom magam. Kell egy kis nyugalom most nekem, és ez a hely megfelelő lesz számomra..

// Nem lett a lehető legjobb, de remélem azért megfelel valamennyire..