Katherine Pierce

Tárgy: Re: Katherine Pierce 2013-04-25, 09:46

elfogadva!
Drága, Kath! Szeretem, ahogyan írsz, szépen fogalmazol, remekül bánsz a szavakkal, egyszerűen szuper minden. Mérhetetlenül boldog vagyok, amiért csatlakoztál az oldalhoz és ilyen gyönyörűvé is varázsoltad.
Ahhoz pedig semmi kétség nem fér, hogy jól fogod alakítani Ms. Pierce-t.
Menj, hódítsd meg a játékteret, látom társaságban sem szenvedsz hiányt! : )
Örülök, hogy itt vagy! Aztán ne felejts el játszani velem! <3

Tárgy: Katherine Pierce 2013-04-23, 04:54

KATHERINE PIERCE

Kath, Kathy . 538 . vámpír . Nina Dobrev

És tényleg meglepett. Soha sem kaptam senkitől sem ajándékot, főleg nem egy fiútól, aki iránt mély érzelmeket táplálok. Lehet, hogy furcsának tűnik, hogy ennyire meglepődtem, de nem vártam volna Kol-tól, hogy megajándékoz majd egy ékszerrel, főként, hogy ilyen korán. Nem, nem arról van szó, hogy nem nézem ki belőle a meglepetéseket, csupán néhány hete gabalyodtunk egymásba, és, ha azt nézzük, hogy milyen okból indult ki a mi kapcsolatunk, nos.. Tényleg furcsa ez az egész.
De azt nem állítom, hogy nem tetszik. Sőt, boldog vagyok, hogy gondol rám, és szebb ajándékot nem is kaphatnék tőle. Noha elég lenne egyetlen egy szó is..
Fogalmam nincs, hogy valaha is sor kerül-e arra, hogy megosszam vele az érzéseimet, de abban sem vagyok biztos, hogy el tudnék-e neki mondani mindent.. Soha sem voltam olyan fajta lány, aki könnyen megnyílik, sem a családjának, sem a barátainak. Tehát, nem tudom, hogy miként, hogyan s legfőképpen mikor kerül erre sor, de kíváncsian állok elébe..
- Igen, megtenném, ha nagyon akarod, bár kétségeim vannak afelől, hogy a nővérem akar-e veled beszélgetni. - vigyorodok el, és elképzelem Inessa arcát, ahogyan átadom a telefont Kol-nak, és ők ketten beszélgetni kezdenek.. Ráadásul, ha a nővérem rájönne, hogy a szobámban fogadtam őt, nos, akkor lenne csak igazán családi balhé..
- Hát, ha valaha is el akarod majd vinni egy romantikus vacsorára, bizonyára fontossá válnának eme információk. - mosolygok rá.
Őszintén örülök, hogy egymás útjára sodort minket a sors, még ha eleinte csak a testvéreink bosszantására mulattuk együtt az időt. Hihetetlen, hogy mostanra mennyire megváltozott minden.
Legnagyobb meglepetésemre, magamon is látom a változás jeleit. Régebben nem törődtem senkivel, és semmivel, hidegen hagytak az érzések, csak a vadászatnak, és a szórakozásnak éltem. Feleslegesnek tartottam a szeretetet, hiszen miért pazaroltam volna olyanokra, akik alig jelentenek valamit az életemben? Természetesen a lelkem legmélyén szerettem a testvéreimet, noha Inessa iránt még ritkábban, szinte sosem mutattam ki. Régebben voltak jó pillanataink. De az, hogy Inessa lelkileg teljesen tönkrement, hála Niklaus-nak, minden megváltozott..
Nézegetem az ékszert, és akaratlanul is a lehető legkedvesebb mosolyomra húzódik a szám. El sem hiszem, hogy már itt tartunk.
- Tudom.. - válaszolom Kol-nak, és legszívesebben hozzátenném, hogy bár nem értem miért lepett meg ezzel a gyönyörű ajándékkal, ha – látszatra – játék a mi kapcsolatunk. De nem teszem. Még véletlen sem akarom hallani a válaszát, akármi is legyen az. Egyenlőre nem vagyok rá felkészülve.
- Fontos. - bólintok rá, és mosolygok. Tudom, hogy úgysem tudja megállni, hogy ne válaszoljon, és igazam is lesz. A hadarás pedig egyenesen felér egy vallomással. Nem mondom semmit, a mosoly viszont levakarhatatlan marad az arcomon, úgy fordítok féloldalasan hátat Kol-nak, miután lágyan a tenyerébe helyezem az ékszert. - Természetesen. Másnak nem is engedném. - válaszolok, és hajamat felfogva engedem, hogy a nyakamra helyezze a láncot.
Ujjaimmal megérintem a rózsa szimbólumot. Ám ekkor lentről beszélgetés foszlányai ütik meg a fülemet, és rögtön felismerem Nessa, és Rae hangját. Sietve fordulok Kol felé.
- Hazajöttek a testvéreim. Jobb, ha nem találnak itt. - szomorkás a mosolyom, hiszen egyáltalán nem akarom, hogy elmenjen, és egyedül maradjak, de, ha jót akarok neki, muszáj megtenni.
- Remélem hamarosan látlak, és Klaus semmivel sem bíz meg, ami rákényszerítene, hogy elhagyd a várost. - jelentem ki, majd újra közeledek hozzá, a mellkasára hajtom a fejem, és megölelem. Pár perc múlva felemelem a fejem, és mivel egyre jobban hallom a lenti beszélgetést, végigsimítok Kol arcán, és lágyan megcsókolom, majd fájó szívvel hagyom, hogy elhagyja a szobámat..

Bianca Leeland - What you want

» Katherine Pierce
» Katherine Pierce
» Katherine Pierce
» Katherine & Caroline
» Katherine & Stefan