Jeremy Gilbert

Tárgy: Re: Jeremy Gilbert 2013-05-01, 02:24

elfogadva!
Ó, Drága Jeremy! ^^ Tudom, nagyon sok rossz dolgon mentél már keresztül, de ne add fel!
Azt sose szabad! Még megannyi feladat vár rád, a végzetedről nem is beszélve.
De kérlek, nagyon szépen kérlek, ne tégy még egyszer kárt magadban!
Mi itt vagyunk neked, a te barátaid is vagyunk, nem csak a nővéredé.
Szóval ha bármi problémád van, keress minket is nyugodtan, a tágabb értelemben vett családodat!
*és most user átveszi helyét és ellökdösi Caroline-t a géptől*
Szép előtörténet volt, remekül hoztad Jeremyt, úgyhogy utadra engedlek, kicsi Gilbert!
Foglalózz, aztán vesd bele magad Mystic Falls életébe! Vártunk már! Főleg Kalina...

Tárgy: Jeremy Gilbert 2013-05-01, 01:00

Jeremy Gilbert

Jer - 16 - ember - Steven R. McQueen

Már vagy egy órája az ágyamban forgolódok, nem tudok aludni. Annyi minden jár most a fejemben, hogy egyszerűen képtelen vagyok álomba szenderülni. Csak nézek magam elé, a sötétséget fixírozom, majd a plafont kezdem el bámulni. Mindeközben rengeteg gondolat suhan át az agyamon. A legelső gondolatom még mindig az, hogy vajon miért kell a számomra fontos embereket elveszítenem? Először anya és apa, aztán Vicki, most pedig Anna. Túl sok ez már. Bele se merek gondolni, hogy ki lesz a következő. Elena? Vagy a nagynéném? Nem, egyiküket sem akarom elveszíteni, nem is bírnék már talán feldolgozni egy újabb veszteséget. Hiszen még a mostanit sem sikerült feldolgoznom, csupán próbálom túlélni a mindennapokat. Arra várok, hogy majd valamelyik nap úgy ébredek fel, hogy már nem fáj. Addig is próbálok másra koncentrálni. A sulira, a családra, a barátokra. Bármire, ami eltereli a figyelmemet. Egyébként is… Elelnának most szüksége van rám, nem törhetek meg. Így is éppen eléggé ráijesztettem már azzal az öngyilkossági kísérletemmel a napokban. Pontosabban fogalmazva a vámpírrá-változós kísérletemmel.
Még Anna csapolt le nekem a véréből egy fiolába, azzal a céllal, hogy igyam meg, változzak át a kedvéért, és lépjünk le együtt. Vagyis igazából nem is tudom, hogy mi volt a pontos terve, mert mire odáig eljutottunk volna, megölték. Brutális módon megölték az emberek. De állítólag mégis a vámpírok a vadállatok. Akkor most hogy is van ez? Anna nem volt vadállat, ő más volt, mint a többi vámpír. Sőt, Elena barátja, Stefan is tök rendes. Pedig ő is vámpír. Kicsit ironikus ez a maga módján, hogy újabban ilyen lazán veszem ezt a természetfeletti témát, amikor nemrégiben még nem is hittem benne. Hát igen, az akkor volt, most meg szentül hiszem, hogy nem dughatom homokba a fejemet, hanem segítenem kell a nővéremnek, még akkor is, ha ez a fajta élet nekem kicsit sem jön be. De akkor miért is próbáltam meg vámpírrá változni? Nos, a válasz egészen egyszerű; azért mert a vámpírok képesek kikapcsolni az érzelmeiket, és én ezt akartam tenni, hogy ne kelljen többé éreznem ezt a fájdalmat, amit a szeretteim elvesztése után kell éreznem minden egyes alkalommal. Ám sikerült olyan szerencsétlenül megoldanom az átváltozás menetét, hogy a vámpírvér nem változtatott át, csupán meggyógyította a túladagolást (beszedtem Elena régi nyugtatóit, amit még a szüleink halálakor írtak fel), így másnap reggel a fejfájáson kívül mást nem éreztem. Nem változtam át, nem lett belőlem vérszívó. Így utólag visszagondolva ennek még örülök is, mert nem is akartam igazán vámpír lenni, csak a gyász beszélt belőlem. Most már belátom, hogy ez egy ostoba és gyerekes cselekedet volt. És az a tény, hogy képes lettem volna feladni az eddigi életemet, és magára hagyni a családomat, elkeserít. Többé nem hozhatok ilyen döntéseket, vállalnom kell a felelősséget a tetteimért, és nem utolsó sorban a testvérem mellett kell állnom, mert neki is szüksége van valakire. Szüksége van rám, ahogyan én nekem ő rá. Mert erre valók a testvérek. Ideje végre felnőnöm.

» Elena Gilbert