Olga Volkova

Tárgy: Re: Olga Volkova 2013-04-28, 07:53

elfogadva!
Üdvözöllek, Olga!
Csodás perceket nyújtottál nekem, öröm volt olvasni a szerepjáték példád. Rövid volt, tömör, de annál inkább kifejezőbb!
El is fogadlak, foglald le, amit kell, és vesd bele magad a játékokba, Damon már biztos vár!

Tárgy: Olga Volkova 2013-04-28, 05:04

Olga Volkova

Kovi . 119 . vámpír . Eva Green

Világháború

Megragadta a karomat és olyan közel vont magához, hogy éreztem alkoholtól bűzlő lehelletét. Akaratlanul is elfintorodtam és undorral vágtam hozzá az orosz szavakat.
Idi k chertu De a katona értetlenül bámult az arcomba rövid kését a szívemhez nyomva. Mit mondtál céda ?
Büszke mosoly kerekedett arcomra majd lenézően nevettem fel és az arcába köptem mire ő belém mélyesztette a kés élét, habár arcomon végigsuhant egy fájdalmas rándulás mégis rátartin emeltem fel arcom és undorodva ejtettem ki az orosz akcentustól nevetségessé vált mondatot.
Menj a pokolba.
A katona felnevetett miután letörölte magáról megszégyenítésének jelét és a többihez fordult akik vele nevettek. Tüzes egy asszony vagy annyi szent. Kár, hogy el fogom vágni a torkodat, de csak miután a lovak közt háglak meg. Mindig is bátornak mondtam magam amiért sokszor túl nagy árat fizettem, ám abban a pillanatban tekintetem vakmerőből elrettenté vált és kézzel lábbal próbáltam volna menekülni de sikertelenül. Kését még mindig a mellkasomba vájva tolt beljebb az istállóba majd a széna közé lökött. Ahogyan a kés elmozdult a fehér ruhám elöntötte a vér. Erősebb volt nálam lehetetlen volt szabadulnom így lehunytam a szemem, arcom előtt felrémlett még anyám és apám tekintete akik alig fél órája lehelték ki életüket épp úgy mint most én fogom. Nem így képzeltem a halálom de végül is nem mindegy ?! Pár perc múlva úgyis vége. Mocskos kezei végigsiklottak combomon egyre feljebb tolva a ruhám és hallottam ahogyan az övcsatjával foglalkozik ám a következő pillanatban szorítása elernyedt a kés kiesett a kezéből és halk morgás keltette fel figyelmem. Kinyitottam a szemem majd rémülten kúsztam hátra ahogyan a lény szemébe bámultam. Fogai mélyen a katona nyakába mélyedtek aki már már élettelenül pihentek gyilkosa karjaiban.
Te jó ég. Csúszott ki a számon mire ő felkapta a fejét és úgy dobta el a férfit karjaiból mint ami már senkinek sem kell. A hátam az istálló falának ütközött nem tudtam hova menekülni ő pedig egyre közeledett hozzám elváltozott tekintete végigfutott rajtam majd letörölve vértől nedves ajkait már emberien tekintett szemeimbe. Kezét felém nyújtotta és barátságosan biccentette le fejét kezét nyújtva. Nem bántalak. Mosolyodott el amire én is barátságosabban reagáltam azóta sok év telt el. Vámpírrá változtatott majd halottnak hitt, de én sosem tűntem el igazán. Kiszáradva, haldokolva vártam azt a percet mikor újból felszabadulok és rettegjen az aki az utamba áll.

» Olga és Damon