Kalina Petrova

Tárgy: Re: Kalina Petrova 2013-04-27, 00:12

elfogadva!
Drága unokám,
szerintem nem kell taglalnom, hogy mennyire imádlak, hiszen, mégiscsak az én vérem vagy!
A szerepjáték példádért odáig meg vissza voltam, tudod, hogy Vicky-vel mennyire szimpatizáltam!
Nincs más hátra, elfogadlak! Irány foglalózni, majd pedig hódítsd meg a játékteret! <3

Tárgy: Kalina Petrova 2013-04-26, 23:48

KALINA LYENN PETROVA

lina, lin . 484 . vadász&&vámpír . victoria justice

Hozott- Elixir of Life (régi)

Még egy rettentően unalmas nap. De minden reggel arra gondolok, hogy már csak ezt az egy napot kell kibírnom. Persze tudom, hogy ez nem így van, de hát így egy kicsit talán könnyebb átvészelnem ezt az egészet. Vannak napok, amikor egyszerűen nem tudok magammal mit kezdeni. Ilyenkor rendszerint másokon köszörülöm a nyelvemet. De mit tegyek? Olyan jó érzés piszkálni másokat! Néha csak azért, mert rossz családba született, néha pedig azért, mert egyszerűen nem tetszik, ahogy kinéz. Egy újabb szép kis monológ született Victoria Malfoy-tól. Ezt is fel fogják majd jegyezni higgyétek el. Jól van, úgy nagyjából el is meséltem mindent magamról. Mire vagy még kíváncsi? Ja, félek a pókoktól. Szóval kezdődhet a mai napom...

Vasárnap. Ez is úgy indult, mint a többi nap. Felkeltem, megmosakodtam, elvégeztem a szükséges teendőimet majd - természetesen a legújabb divat szerint – felöltöztem. Aztán, amikor a szokásos sminkemet akartam megcsinálni és belenéztem a tükörbe megláttam magamat, de mégsem. Na, most nem akarok butaságokat beszélni, ezért térjünk rá a smink témára. Kihúztam a szemeimet majd egy kis szempillaspirál jött és kész is voltam a szememmel. Egy hatásos vöröst rúzst választottam most ki, mivel pillanatnyilag szingli voltam, ezért sosem árt felkészülni, ha éppen megakad a szemem egy jó pasin. Bár nem az, hogy szerelembe esnék, de egy éjszakás kalandnak vagy csak úgy mutogatni mindig jól jöttek. A hajamat most csak kiengedve hagytam hadd omoljon a vállamra. Szerettem, ha így van. Nem csak azért, mert jól állt, hanem, mert illett hozzám. Még egy utolsó pillantást vetettem a tükörre és megint az a szokatlan érzés kerített hatalmába. Nem értettem mi történhetett hiszen csak zöld szemeim tekintettek vissza rám. Kicsit oldalra billentettem a fejemet, de így sem lett jobb, hát inkább hagytam. Megfordultam és csak akkor vettem észre, hogy Ophie a szobatársam és legjobb barátnőm, üzenetet hagyott nekem. Először nem mellé kerültem volna, de kikönyörögtük az igazgatótól, hogy egy szobába kerüljünk. A papíron nem túl szép kézírással csak pár szó áll: Bocs, hogy így itt hagylak, majd jövök. Ölel: Ophie Csak megvontam a vállamat. Nem ez volt az első eset és gondolom nem is az utolsó, hogy így lelépett. Bár én sem vagyok különb tőle, én is léptem már le csak így. Viszont kezdeni kéne magammal valamit, amíg az én drága, egyetlen barátnőm meg nem jön. És valahogy, most nem volt kedvem a kisebbeket szapulni. Hűha, mi lett veled Vicky, elraboltak a földönkívüliek? Eddig ez volt a kedvenc elfoglaltságod, most meg kedved sincs hozzá...

Szóval a klubhelyiség felé vettem az irányt és reménykedtem, hogy senki sem lesz ott. Nem volt kedvem jelenleg megosztani a teret maximum azokkal, akiket kedvelek. És ez kb. 2 emberből ki is fújt. Útközben végighúztam az ujjamat a falon. Nem volt poros, pedig már mióta áll ez az épület. Bele se merek gondolni mi lenne ha egyszer csak gondolna egyet és összeesne mi pedig benne lennénk. Mire észbe kaptam volna, már negédesen mosolyogtam gondolataimon. Pedig eddig még eszembe sem jutott a halál gondolata. Ejha, tényleg elraboltak a földönkívüliek...

Mire beértem a klubhelyiségébe már el is felejtettem, hogy min gondolkoztam. Senki sem volt bent. Vagy mégis? Amint jobban körülnéztem a sarokban megláttam az én édes ikerbátyámat, akit már nem is tudom mióta nem láttam. 1 hete biztos volt. Elmosolyodtam, amikor ránéztem. Ez már igazi mosoly volt és nem amolyan szapuljuk a kicsiket mosoly.

- Nocsak, hogy kikkel nem találkozik az ember, ha pont nem társaságot keres – majd ledobtam magamat a mellette levő kanapéra és kényelembe helyeztem magamat. Na, igen a kényelem nálam fontos dolog. Kilesve az ablakon láttam meg, hogy milyen gyönyörű a táj. A havazás már elállt, de így még szebb volt. Mindent hó borított.

- Na, mesélj mi van veled? - kérdeztem tőle immár rá nézve. Szerettem vele beszélgetni, mert Scorp-al félszavakból is megértjük egymást vagy meg sem kell szólalnunk. Bár az már nem is lenne beszélgetés...

» Caroline&Kalina