Léna & Rich ~ Egy Közös Játék..

Léna Holló & Richard Weston

Emberek.. Szinte sokan vannak, de az életük csak egy múló, és jelentéktelen kis semmiség. A többi vámpírral szemben, én tisztelem őket, hisz ha ők nem lennének, akkor a fejlettség sem haladna oly annyira. Minden ember életének van jelentősége még akkor is, ha csak halandók, és előbb vagy utóbb meghalnak. Emberként sokat töprengtem azon, hogy vajon milyen lesz az életem.. Milyen lesz családot alapítani, s végül meghalni.. De mostanra rájöttem, hogy az életem egy vámpíri életre lett hívatott, s nem arra, hogy emberként éljek, s úgy haljak meg. Régebben még talán vágytam az emberi életre, de most már nem, hisz élvezem a vámpír adta lehetőségeket.. Hatalmamban áll játszadozni az emberekkel, bárkit megölhettek, és igazán élvezem azt a lehetőséget, amit számomra nyújt. Leginkább az egészben a küldetéseimet, vagyis a rám szabott feladatokat kedvelem, amikkel mások bíznak meg. Legtöbbször gyilkosnak kérnek fel, de megesik az is, amikor mást kell eljátszanom.. Bármire vevő vagyok, de ingyen senkinek sem végzek el semmit, és ezzel jobb ha mindenki tisztábban van, aki engem megbíz bármiféle feladattal is, vagy jobban mondva munkával. Nem az erősségem, csak úgy ingyen dolgozni, sőt sohasem tettem kivételt eddig senkinek sem. Aki megbíz annak dolgozok az elmondottak szerint, de cserébe fizetséget várok, és tiszteletet, amit persze én is megadok neki. Amire megkér azt megteszem, de az azon kívüli parancsait, vagy dirigálását figyelemre sem méltatom.. Hisz minek engedelmeskedjek neki, sőt bárkinek is? Nem vagyok én a rabszolgája senkinek sem, ha valamit elakarnak intézni maguknak, akkor tegyék meg, és kész. Engem meg hagyjanak békén..!
Már rég jártam a városban, és úgy gondoltam, hogy ideje visszatérnem, amit most meg is tettem. Nem tudom, hogy mi késztetett arra, hogy éppen ide jöjjek, de talán már csak az a tény is elég volt, hogy munkát szeretnék, amellyel lefoglalhatom magam. S szerintem fogok is találni itt, hisz ha tele van természetfelettivel ez a város, akkor valakinek csak kellesz valami fajta segítség.
Leparkolok az autómmal a város központjában található parkolóba, aztán kiszállok, és körbe tekintek. Ahhoz képest, hogy kisváros eléggé forgalmas hely. Elindulok az egyik irányba lassú tempóban, s szemügyre veszem az épületeket, az embereket, és a környéket, amely eléggé sok mindenről árulkodik. Első célállomásomnak érdekes módon a könyvtárat szemelem ki.. Na igen, én az a fajta vámpír vagyok, aki imád olvasni, és szeret kutatni minden után, ami-e világon létezik, s ezt nem igen sokan tudják rólam, sőt senki.. Nem igen engedek magamhoz közel senkit, inkább elzárkózóm, és a rideg énemet mutatom ki neki, amivel eléggé szépen kifejezem azt, hogy mennyire nem akarom azt, hogy bármiféle kapcsolat is legyen köztünk. Nem vagyok én mindig rideg, inkább az udvariasság az, ami ténylegesen jellemez, s ez szerintem nem csodálható, hisz régi korból származom, amikor az udvariasság, és a tisztelet főerény volt.. De ez is milyen rég volt már..!
A könyvtár bejárata elé érkezve megállok egy pillanatra, és feltekintek az épületre, amely eléggé magasnak tűnő. Pár perc múlva megindulok előre, és beljebb lépek az ajtón, amelyet végül bezárok magam mögött.. Szemügyre veszem a bent lévő könyveket, és embereket miközben elindulok a lépcső felé, amely egy emeletnyivel feljebb visz. Nem nagyon érdekel az alsó szint, inkább a felső szinteken vannak a történelmi könyvek, s éppen emiatt vagyok itt. Feljebb érkezve lassan sorra veszem a könyveket, hogy mielőbb megfelelőt találjak. Meghallom hirtelen, hogy lent nyílik az ajtó, ezért óvatosan a korláthoz lépek, és letekintek egy nőre, aki épp ekkor lép be az épületbe, majd nem nagyon foglalkozva vele ismételten a könyvekhez fordulok, és találok is egyet.
'Mystic Falls története'.. Érdekes címe van ennek a könyvecskének, de megfogott, és éppen emiatt kell belenéznem, ezért végül is belelapozok..

// Remélem megfelel a kezdőm annak ellenére, hogy nem valami jól sikerült (: