ł Richard Weston ~ Vadász

Tárgy: Re: ł Richard Weston ~ Vadász 2013-04-29, 07:01

elfogadva!
Kedves Rich,
még ha akarnám se tudnék belekötni az életrajzodba! Imádtam, főleg a rólam szóló részt. :$
El is fogadlak, utadra eresztelek, foglalózz, és keress meg engem a játéktéren.

Tárgy: ł Richard Weston ~ Vadász 2013-04-29, 06:58

Richard Weston

Rich . 970 . Vámpír (Vadász) . Craig Horner

Néha azt hiszük, hogy minden jobb lesz, s csak átmeneti időszak a szenvedés, a fájdalom, és a kín, amit jelen esetben átélünk, vagy éppenséggel megélünk.. Azt hiszük, hogy egy idő után elmúlik ez, s majd örökre elfeledjük az egészet, de ez nem így van, hisz örökre ott fog maradni velünk. A múltunk, az emlékeink, és minden érzelmünk örökké ott fog élni bennünk; legbelül. S ugye érdekes, hogy ezt épp én mondom? Egy vámpír, aki voltaképpen embereket öl, és mindeközben a saját faját gyilkolja megbízásra. Egy érzéstelen, és kegyetlen lénynek kéne lennem, nem de? S ez helyett most épp mást írok le ide..
Nem vagyok én oly annyira egy érzéstelen lény, mint azt sokan gondolnák, bár azért sokan ezt szűrik le a viselkedésemből, mert ezt akarom kimutatni másoknak, de ez nem jelenti azt, hogy semmit sem érzek, hogy semmire sem emlékszem a múltamból. Hisz pontosan emlékszem a régi emlékeimre, s mint egy pecsét úgy pecsételődött bele a lelkembe minden egyes pillanat. S épp ezért mondhatom azt bátran, hogy sosem felejtünk, hogy sosem szűnnek meg az érzelmeink, csak mindösszesen elnyomjuk őket, s úgy teszünk, mint aki nem érez, mint aki egy kegyetlen, s érzéstelen szörnyeteg, de erről nem mi, hanem azok tehetnek, akik egykoron átvertek, s fájdalmat okoztak számunkra. Minden vámpír egy idő után valamiért zárkózottá válik; érzéstelené, s legfőbb ok legtöbbször az, hogy elveszítik a szeretteiket, vagy éppen valaki átveri őket, s csak kihasználja. Nem vagyunk mi oly kegyetlenek, csak szeretjük magunkat annak mutatni. Szeretjük, ha parancsolgathatunk, ha irányíthatunk másokat, vagy éppen csak egyszerűen kiélvezhetjük a adottságainkat, amik másoknak nem adatik meg. Tovább élünk; örökké, s folyton ugyanúgy nézünk ki, hisz mi magunk semmit sem változunk. Halhatatlanok vagyunk, de mégis meg lehet minket ölni.. Végig nézzük az idő múlását, az emberek öregedését, és minden egyes apró kis változást.. Mások vagyunk, de mégis emberiek!

Ideje átérni végre saját magamra, és az életemre, bár nem szívesen beszélek róla, ezért csak röviden, és mégis tömören felsorolom a tényezőket.. A szüleimet 10 évesen vámpírtámadás következtében vesztettem el, s ide érdemes megemlítenem, hogy az átváltoztatom ölte meg őket.. Aztán nem sokkal később 15 éves koromban elvesztettem a testvéreimet; az öcsém bent égett egy faházban, a húgom pedig felakasztotta magát emiatt. Aztán 17 évesen a nagybátyámat veszítettem el, s ő volt az utolsó hozzá tartózom is egyben. Erről ennyit..
Ezek után következett egy átmeneti időszak, amikor éltem emberként, s aztán pedig 21 évesen vámpírrá változtatott az, aki egykoron a szüleimmel végzett. Mindez után az életem változatosan haladt, hisz hol fogoly voltam egy-egy vadász birtokán a pincében, hol pedig menekültem, vagy éppen a vérszomj ellen küzdöttem.
Miután 200 év eltelt a vámpíri életemből, csak azután jöttem rá, hogy mily erős lettem az eltelt idő óta, s csak ekkor határoztam el azt - , amit a mai napig űzök - , hogy vadászni fogok megbízásra. Ezt akkor döntöttem el, amikor valaki megkért arra, hogy öljek meg neki egy bizonyos személyt. Megmutatta a kiszemelt célpontot, s szigorúan figyelemmel követte, hogy megteszem-e, vagy sem. Persze mindezt nem ingyen csináltam, hisz felajánlott valamit, amire a lehető legnagyobb szükségem volt; egy gyűrűt, amelynek a segítségével ezentúl a napon is járhatok, s persze nem csak ezt tudja ez a gyűrű, bár sekélységű képességeket adott még hozzá a boszi, de köszönöm neki ezt a kis ajándékot, hisz nagy hasznát veszem.
Most valamiért Mystic Fallsot szemeltem ki magamnak annak érdekében, hogy hátha akad egy kis meló, bár az mindig van. Szóval remélem nem lesz unalmas ez a hely, mert azt nagyon nem szeretném.. Szokásomhoz híven nem leszek sem érzelgős, sem gyenge, sem pedig olyan valaki, akinek bármiféle érzelme van, inkább maradnék annál, hogy egy kegyetlen, és kíméletlen gyilkos, aki megbízásra bármit végrehajt. Csak még most jut eszembe, hogy kutattam a város után némi neműleg, s rájöttem egyesmásra, s többek közt arra, hogy Katherine Pierce is itt található.. S hogy honnan ismerem? Hát régebbről.. Annak idején segítettem neki elhitetni mindenkivel, hogy ő halott, s mondhatni tökéletes színjáték volt..
Na, de irány most már Mystic Falls..!

» ł Richard Weston Játékai