Hayley Haddaway

Tárgy: Re: Hayley Haddaway 2013-04-28, 01:08

elfogadva!

Hmm, mit is mondhatnék? Örülök, hogy itt vagy? Ez csak user részről igaz, karakter szinten már nem annyira csípem a pofidat. Viszont mivel az előtörténetedbe nem tudok belekötni, ráadásul megígérted, hogy majd az első itteni reagodat bemásolod szjp-dnek, ezért nincs más hátra, minthogy utadra engedjelek.
Menj foglalózni, aztán vesd bele magad Mystic Falls (vagy inkább egy másik város - szólalt meg Care) életébe!
(Tylerhez pedig ne közelíts!!!)

Tárgy: Hayley Haddaway 2013-04-28, 00:18

HAYLEY HADDAWAY

Hay . 18 . vérfarkas . Phoebe Tonkin

Komolyan, néha napján meglepődöm azon, hogy az én szelíd anyám, és a komoly apám hogyan tudott egy tőlük ennyire különböző leányt alkotni? Hiszen nem csak a hajam színe az, amivel kilógok a sorból, a stílusom, a viselkedésem is ad okot némi aggodalomra. A szüleim részéről bizonyosan. Istenem, hányszor de hányszor telefonált már az igazgató nekik – legtöbbször apámnak, ő ugyanis jobban viseli a hallottakat -, hogy ismételten bajba keveredtem, és, hogy nem-e gondoltak arra, hogy valami speciális, elkülönítő intézménybe kellene dugniuk? Bár azért ezt kikérem magamnak, nem pszichopata gyilkos vagyok, hanem egy őrült rózsaszín bomba. Az azért más, teljesen más, nem de?
Aztán itt van a bátyám. Sokan úgy vélik, hogy megnevelhetne, mert ő olyan angyalian szent(nek tűnik első látásra, talán másodikra is).. Ám azt mindenki tudja – még ha nem is akarják elhinni -, hogy hányszor gabalyodik bele a szerek, és a balhék világába, arról nem is beszélve, hogy hogyan csavarja el napról napra újdonsült prédái nyakát..
Tehát, nem vagyok én olyan lehetetlen személy, mint amilyennek beállítanak. Én csak tüntetek. Tüntetek a világ ellen, és azok ellen, akik annyira pokolian jófejnek képzelik magukat, hogy még azt is megmondják hogyan viselkedj, hogyan öltözködj, milyen festékkel festesd be a hajad, és így tovább..
De térjünk vissza Ash-re.
Nem is csodálkozom, hogy egymásra találtunk. Ő is ugyanolyan őrült, mint én, ami jó dolog, legalább nem kell egyedül szenvednem az emberiség villanó szemeitől, és most sem kell a szobámban ücsörögnöm amíg a bál tart.

Reméltem, hogy ki tudta következtetni a várható viselkedésemet, hogy amikor a nyakában landolok, ne dőljünk a pázsitra, mintha krumplis zsákok lennénk, és végül is, ez nem történt meg, tehát jól tippeltem. Ash tökéletesen ismer. Én pedig bátyámmá fogadtam, ünnepélyes keretek között, így már azt is elmondhatom magamról, hogy nem egy, hanem kettő vérben s minden másban is különböző testvérrel gazdagodok..

- Jó, bocs, neked is szia drága egyetlen, vagyis izé, második bátyám! - javítottam az etikett szabályai alapján. Pedig annyira magától értetődő volt, hogy nem kell nekünk minden áldott találkozáskor „hellómizu?”-val köszönteni egymást, elég, hacsak vadul a nyakába csapódom. Na mindegy, köszönésforma letudva, de azért tettetett dühömet még nem használtam ki elég jól, így folytattam. - Nocsak, Ash Skylar, csak nem tán direkt várattál meg? Igazán nem lenne szép dolog hagynod, hogy a húgod idekint mászkáljon, amikor tudjuk mennyi idegbeteg diák futkos itt, mint a veszett kutyák, ráadásul mi van, ha valamelyik beránt az egyik bokorba, és megerőszakol? Még a ruhám is piszkos lenne.. - szipogok költőien, és színészien egyaránt, miután egyhuzamra ledaráltam neki a mondandómat. Majd azért, hogy lássa milyen angyali teremtés tudok lenni, újból megcélozom, és teljes erővel megcélozom a mellkasát, majd nekicsapódok, és jól megölelgetem.
Mikor túltette magát az első sokkon, és levegőt is kap már, előhúz a zsebéből egy aranyos kis ékszeresdobozt, én pedig már akkor majdnem egy helyben ugrálok, mert tudom, hogy ajándék vár reám. Alig bírom kivárni, hogy elmondja, amit akar, és a kezembe nyomja a dobozkát, viszont, amikor ez megtörténik, villámgyorsasággal pattintom fel a dobozka tetejét, és ujjaim közé csúsztatom a láncot.
- Istenem, de gyönyörű! Köszönöm, köszönöm, köszönöööööööööööööm! - visítok a lehető leghangosabban.
Hát nem édes?
Majd a kezébe adom a láncot, és hátat fordítva neki felemelem a hajam egy részét, hogy fel tudja csatolni az ékszert.
- Ezerszer jobb, mintha virágot hoztál volna, Ash. De tényleg. Most pedig add rám, gyerünk, büszkélkedni akarok vele, és nem érdekel, hogy nem megy a ruhámhoz. Hozzám megy, és ez számít! - kacsintok rá.

Valerie Rochell - Abbey Mount Private School